[ad_1]
Egy olyan névvel, mint a The Last Case of Benedict Fox, valamiféle detektívjátékra számíthat, és ez a feltevés részben helytálló. Benedek valóban afféle nyomozó, akinek a lelkével összefonódott démon. Ebben a korai 1900-as évek Lovecrafti ihletésű Metroidvaniában elmélyülhet a pusztuló emlékek között, rejtvényeket oldhat meg, és harcolhat az árnyékos entitásokkal. Sok mindent lehet szeretni A Benedict Fox utolsó esetében, de van néhány probléma is, amelyek nagyon visszatartják.
Benedict és démoni társa megérkeznek egy omladozó kastélyba, hogy megtalálják Benedict elhidegült apjának még mindig meleg testét. Ahhoz, hogy megfejtse szülei halálának rejtélyét, Benedictnek be kell merészkednie Limbóba apja holttestén keresztül, lényegében bejárva pátriárkája elmevilágát, amely kényelmesen a szerteágazó Metroidvania formáját ölti. Eligazodni azonban nem könnyű: a limbo egy bonyolult hely, tele fordulatokkal és titkokkal. A játék Metroidvania dizájnja gyakran kiváló, ami viszont teljesen kielégítővé teszi a koszos világban való haladást. Egy megoldott rejtvény, egy megszerzett képesség vagy egy talált tárgy gyakran ad egy heuréka pillanatot, amikor rájössz, mi segít megnyílni. A zseblámpa azt jelenti, hogy végre átjuthatsz a furcsa sötét csápokon, amelyek elzárnak néhány ajtónyílást, egy speciális golyó lehetővé teszi, hogy portált nyiss a vízeséseken keresztül, és egy furcsa zárfogó gyors munkát végez a hátborzongató démonszájokon, amelyek lezárták az utakat.
De A Benedict Fox utolsó esete tompa lehet, amikor meg kell mondani, hogy mit kell tennie, vagy pontosabban, ha egyáltalán nem mondja meg. Nyilvánvaló, hogy a Metroidvania műfaj inkább a felfedezést részesíti előnyben az objektív jelzőkkel és a kézfogással szemben, de a legjobbak még mindig ügyes jelzéseket használnak, hogy a játékosokat a megfelelő irányba tereljék. Itt azonban nem ez a helyzet, és ez frusztrációhoz vezethet, amikor megpróbálja megtalálni a továbblépési utat. Ráadásul a sok csomópont, ösvény és útvonal túl gyakran kényszerítheti Önt a térkép képernyőre, ami károsíthatja a játék menetét. Erősen javaslom a felfedezés súgójának bekapcsolását a kompenzáció érdekében. Ez annyit tesz, hogy az általános kérdőjel ikonokat a térképen specifikusabb jelzőkre változtatja, amelyek jelzik, mire van szüksége az ajtónak vagy útvonalnak a megnyitásához. Ez sokat segít a későbbi játékban, amikor valami újat szerez, és nem akarja az egész térképet vadászni, hogy mit tud feloldani.
Elérhető: PC, Xbox, Game Pass
Felülvizsgálva: PC
Fejlesztő: Plot Twist
Kiadó: Rogue Games Inc
Lejátszási idő: 12 óra
Tekintse át a kiadó által biztosított kódot
Az sem segít, hogy sok célnak nincs sok értelme. A fontos tárgyak gyakran zugokban hevernek, és nincs miért ott lenniük. Megtalálásuk kevésbé egy heuréka pillanat, inkább egy „ó, végre”. pillanat. Nem bánom, hogy beismerem, hogy néhányszor igénybe vettem néhány online útmutatót, mert valóban nem tudtam kitalálni, merre tovább, vagy mi hiányzik. Azok a kalauzok gyakran elvezettek egy olyan koszos sarokba, amit elmulasztottam, ahol egy fontos cselekmény elrejtve volt.
A Limbo lényegében egy pokoli táj lehet, de gyönyörű. A Benedict Fox utolsó esete természetesen nem tántorog a művészeti osztályon, lenyűgöző tájjal büszkélkedhet, a sötét és koszos alagutaktól a világos, világos területekig. És mivel valakinek a fejében jár, sok lehetőség kínálkozik a környezeti történetmesélésre, extra apró történeti ráncokat dobva be, amelyek segítenek a világ és a cselekmény pontosításában. És fontos odafigyelni ezekre a dolgokra, mert a narratíva megkívánja, hogy dolgozzon. Bár nem igényel annyi összeállítást, mint a Dark Souls vagy valami hasonló, a teljes kép megszerzése némi erőfeszítést igényel. Ez egy olyan mese, amelyet érdemes felfedezni, lassan feltárva egy titkos szervezetekkel és furcsa varázslatokkal teli világot. Noha Benedict és kavicsos hangú társa nem a legkidolgozottabbak, furcsa kapcsolatuk kellően megnyerő ahhoz, hogy az egész tovább haladjon.
Benedict küldetésének egyik kulcsfontosságú eszköze a Conundrum eszköz. Zsebórára hasonlít, de a belsejében négy forgó gyűrű található, mindegyiken ugyanaz a szimbólum. Ezzel az eszközzel lefordíthatja a szimbólumokat számokká és fordítva, majd impulzust küldhet, amely kinyithatja az ajtókat, konténereket és egyéb dolgokat. A játék sok rejtvénye magában foglalja ezeknek a szimbólumoknak a megfejtését vagy egy számsorozat felvételét és a megfelelő szimbólummá történő fordítását. Valós számozási rendszereken alapul, és a The Last Case of Benedict Fox-ban ez képezi az alapját egy igazán szilárd rejtvénytervezésnek. Őszintén szólva, ha a Conundrum eszközt használja a képernyőn lévő naplóval (amely az összes változatot felsorolja), néhány másodpercig olyan okosnak érzi magát, mintha valami ősi szkriptet találna ki. Az egyik kedvenc rejtvényem abból áll, hogy gyorsan ki kell dolgoznom egy szimbólum helyes számértékét, majd ki kell választani a helyes választ egy hatalmas forgó gyűrűből, mielőtt visszaállna.
A többi rejtvény megfejtése szinte ugyanolyan szórakoztató és kifizetődő, legyen szó a speciális tarot kártyaajtókról, ahol konkrét szavakat kell párosítani.
Most a rossz hírhez érkeztünk. Az összes felfedezés és a rejtvényfejtés a játék legrosszabb elemein: az irányításon és a harcon keresztül szűrhető. A kezelőszervek lomhának és nehézkesnek, az animációk pedig ügyetlennek és a világtól elszakadtnak tűnnek. Ez kínossá teheti a rendszeres ugrásokat, különösen azért, mert a pompás művészi kialakítás megnehezítheti az élek megítélését. Benedict furcsa társa kölcsönzi neki a dupla, sőt tripla ugrás képességét, ami egy jól bevált platform a platformozáshoz, amelyet A Benedict Fox utolsó esete valahogy elront. A dupla ugrás tényleges használatához meg kell várnia, amíg egy lila jelző megjelenik a közeli felületen. Ez már furcsa érzés, de az igazi probléma az, hogy néha egyáltalán nem jelenik meg. Valószínűleg tucatszor haltam meg…
[ad_2]
Forrás