Oldal kiválasztása

[ad_1]

A filmes vagy „lépés-alapú” platformereket az Another World és a Prince of Persia (1989) népszerűsítette. Az ilyen típusú játékok platformerek és point-and-click kalandjátékok keverékei voltak. A játékmenet kevésbé összpontosított a reflexekre vagy a lendületre, és a gördülékeny animációs rendszereket hangsúlyozta.

A játékosok mindig elvárhatták, hogy a mozi platformozók rejtvényeket fejtsenek ki, és sok lépést megtesznek a helyzet tárgyalásához. Az ilyen típusú játékokban a bemenetek általában elhúzódnak és késleltetettek. Ez általában akadályt jelent néhány játékos számára, de aki hajlandó alkalmazkodni ehhez a játékstílushoz, az előbb-utóbb magával ragadó élményt fog találni.

A Lunark egy moziszerű platform, amely a Flashback: Quest for Identity (1992) előtt tiszteleg, és megismétli annak szokatlan vezérlési sémáját és kezelését. Egy ilyen ezoterikus és konkrét címet lemásolni nagyon merész, de még inkább a virtuóz művészet és animáció. Javíthat ez a Flashback által létrehozotton? Tudja meg ezt a Lunark áttekintést!

Lunark
Fejlesztő: Canari Games
Kiadó: WayForward
Platformok: Windows PC, Nintendo Switch (felülvizsgálva)
Megjelenés dátuma: 2023. március 30
Játékosok: 1
Ár: 19,99 USD

A Lunark elvárja, hogy játékosai ismerjék a mozi platformereket. A kezelőszervekhez egy kicsit meg kell szokni, és még sok azonos bemenetet is át kell másolni a Flashbackből. Ez azt jelenti, hogy többféleképpen lehet ugrani, és mindegyiknek fix távolsága és magassága van.

Az ugrás nem csak az X gomb egyszerű megnyomása; végrehajtja Leo távolugrását, ami a hézagok felszámolására szolgál. Fel akarsz ugrani, hogy megragadj egy párkányt? Győződjön meg róla, hogy Leo a megfelelő lapkán áll, és koppintson a D-padra.

A távoli magasugrást különösen bonyolult végrehajtani. Eleinte a legtöbb játékost valószínűleg elriasztja ez a szokatlan beviteli mód, mivel a legtöbb moziszerű platformozó leegyszerűsítette vezérlőit.

A Lunark legnagyobb újítása a sima képernyőátmenetek. Hagyományosan a mozi platformerekben minden képernyőt a szintek görgetése nélkül mutattak be. A Lunarkban a képernyő egyik végére érve egy nagyon gyors hullámzást vált ki. Ez segít megőrizni a beállítást, hogy egybefüggőbb legyen, mintha csak statikus hátterek sorozata lenne.

Lunark olyan akar lenni, mint a Flashback. A vezérlők és a vizuális stílus másolása nem volt elég; Lunark a régi Delphine játék narratívájából is sokat babázik. Nem mintha a Flashback eredeti lett volna; a forgatókönyvét a Total Recall-ból (1990) valóban kivágta, de most úgy érzi, hogy a Lunark egy másolat másolatának másolata.

A történet Leo körül forog, aki egy titokzatos összeesküvésbe keveredik, amely valahogy minden hozzá és titokzatos múltjához kapcsolódik. Követi azokat a nyomokat, amelyek egyik helyről a másikra vezetik, útja során szövetségesekkel és ellenségekkel találkozik. A cselekmény egy cseppet sem érdekes, és a sonkás, túlságosan expozíciós párbeszéd sem segíti a bemutatását.

A filmes-platformer alműfaj egyik legjobb aspektusa az, hogy mennyire hatékony lehet egy történetet elmesélni a látványvilágával. Az Another World volt a nagy bajnok egy összetett sci-fi történet elmesélése pusztán vizuálisan, és bár a Flashback támaszkodott némi szövegre, azt takarékosan használták. Túl sok a „mint tudod” párbeszédstílus, hogy az író nem bízott a játékosban.

A Lunark sokkal több szöveget tartalmaz, mint a legtöbb mozi platformer. Nem éri el az olvasás vizuális újszerű szintjét, de rengeteg karakterrel lehet beszélni, és sajnálatos módon nem kínálnak semmit, ami gazdagítja a játék világát. Az opcionális NPC-párbeszédek többsége érdektelen szöveg, amelyet a Kickstarter egyes támogatói jutalmainak teljesítésére használnak.

A játék során rengeteg egyedi és egyszeri karakterportré található. Lenyűgöző, hogy a művészek minden darabot különállóvá tettek, ütköznek a stilizáltabb művészeti stílussal. Az egyik percben Leo egy mellékszereplővel fog beszélgetni, a következő percben pedig egy NPC furcsán valósághű portréval készteti a játékosokat dupla felvételre. Eléggé elvonja a figyelmet ahhoz, hogy megtörje az elmélyülést.

Ha a fárasztó párbeszéd nem volt elég rossz, a világkutatás során használt ízszöveg kárba veszett. Úgy tűnik, hogy az opcionális interaktív érdekességek mindegyike a támogatók nevének listája. Oroszlán ritkán mond olyasmit, ami megmagyarázza a világ állapotát, vagy a személyiségére utal.

A történet és az írás nem hagy kívánnivalót maga után, de a Lunark a történet hiányosságai ellenére egy nagyon megnyerő filmes platformer. A szintterv és a színpadi trükkök változatosak, és következetes témát követnek. A környezetvédelmi feladványok nagyon okosan vannak végrehajtva, és a rejtett teljesítmények, amelyek éppen elérhetetlenek, a játékosokat kísérletezésre késztetik.

Az ilyen játékokban van néhány próba-szerencse elem, és a Lunark sem különbözik egymástól. Az ellenőrzőpontok kissé túl távol vannak egymástól, ami azt jelenti, hogy a játékosoknak jelentős darabokat kell újrajátszaniuk, miután meghaltak. Ami még rosszabb, a mentési fájl folytatása a teljes fejezetet újraindítja ahelyett, hogy az ellenőrzőponttól folytatná.

Leo azon kapja magát, hogy liftekkel közlekedik, gyilkos drónokkal sárkányrepül, és karddroidokkal harcol. Máskor rejtvényeket kell megoldania, és bonyolult 2D labirintusokban kell navigálnia.

Vannak vizuális jelzések, amelyek arra ösztönzik a játékost, hogy mit tegyen, és kár, hogy ezt a fajta okos rendezést nem alkalmazták a narratívában. Lehet, hogy a Lunark nem hatékony a történetével, vagy nem rendelkezik olyasvalamivel, amelyik megéri, de ez egy nagyon lenyűgöző erőfeszítés a Flashback által elért eredményekhez képest.

Hasonlóan a játékokhoz, amelyek ihlették, vannak kiterjedt rotoszkópos animációs sorozatok, amelyek előremozdítják az akciót, és súlyt adnak az akcióknak. Némelyikük olyan egyszerű, mint Leo egy kulcsfontosságú tárgyat a talapzatra helyez, vagy olyan bonyolult, mint ahogy lecipzározza az épületről.

Ezek a matricák hihetetlenül néznek ki, és bemutatják a Lunark világának aprólékos részleteit, mivel a játékon belüli grafika nagyon vaskos pixel megjelenést biztosít. A játékmenet látványvilágában nincs sok hely a finom részleteknek. A karakterek csak néhány pixel magasak, a fejük pedig talán négy pont…

[ad_2]

Forrás